Oldalak

2013. szeptember 1., vasárnap

11. fejezet


Igen, totál ki voltam bukva. Fogalmam sincs, hogy vezettem haza ilyen állapotban. Az út nagy részére nem emlékszem. Leparkoltam és egyenesen a szobámba rohantam. Átöltöztem, és lefeküdtem. Nem tudtam aludni, a plafont bámultam és mindutlan az este eseményei játszódtak le a fejemben. Minden olyan valóságos volt, hogy rosszul lettem. Forgott a gyomrom remegtem és már azon tanakodtam, hogy elkaptam valami nyavalyát. Esetleg a Harrytitiszt…
Már most ideges voltam, a holnapi találkozás miatt. Hogy viselkedjek? Beszéljek Harryvel? Vagy ne? Csináljak úgy, mintha semmi sem történt volna? Mar a bűntudat, az idegesség, és csalódott vagyok. Reménykedtem, hogy Harry nem olyan, akit nem akarok, hogy legyen.
Egész éjjel forgolódtam. Az egyik széltől a másikig kúsztam, majd vissza. Hasra, a hátamra, az oldalamra. De vagy melegem volt, vagy fáztam. Lőttek az alvásomnak. Hajnalban felkeltem, mert nem bírtam tovább feküdni. Lekötöttem magam, és felöltöztem. Reggelit készítettem magamnak, majd a többieknek is. Hét óra fele, írtam egy üzenetet és eljöttem.

Az utcák viszonylag üresek voltak, csak kocsik közlekedtek. Már ilyen korán is fojtogató volt a kipufogó gáz szaga, és nem segített, az amúgy is pocsék állapotomon.
A munkahelyemre sétáltam, megvártam Sarah-t és mondtam, hogy átküldtem neki az anyagot. Rögtön leugatta a fejem, hogy ez mennyire veszélyes és, soha többet ne is gondoljak az emailezésre. Szépen cipeljem magammal a laptopom, és így mutassam be. Útközben el is lophatják, de inkább nem szóltam.
-          Ennyi? – kérdezte csodálkozva Sarah.
Biccentettem. Egy oldal van, és az is csak olyan dolgot tartalmaz, amit bárki tud. Húzni akarom az időt, hogy ne kelljen beismernem. Harry meleg…Várom, hogy megcáfolja, hogy ordítson rám, hogy, hogy is merek ilyenekre gondolni.
-          Ez édes kevés, de látom, hogy nehezebb, mint sejtettük. Remélem nem hawaiskodsz, és lógatod a fiúk mellett. – nézett rám könyörtelenül.
Máskor zavartan elkaptam volna a pillantásom, és motyogok valami bocsánat félét, de most könyörtelenül bámultam vissza. Sarah látta, hogy annyira le vagyok amortizálva, hogy nem tud velem mit kezdeni. Elküldött kávéért és hazaküldött.
Tíz óráig fel s alá sétáltam az utcákon. Látványosan szenvedtem. Ennyit megengedhettem magamnak. A telefonom lestem, de nem csengett és nem jött üzenetem.
A lakásunkhoz értem. Nagyot dobbant a szívem, de nyomban keserű csalódás vette át a helyét. Harry kocsija állt a feljárón. De Harry nem volt itt. Vissza kell vinnem a kocsit.

Idegesen szálltam ki Harry lakása előtt az autóból. Az ujjaimon forgattam a kulcsot és lelkileg felkészültem a találkozásra, hogy mit mondok neki, és mit kérdezek. De nem volt időm agyalni, mert nyílt a bejárati ajtó és Harry kukucskált ki rajta.
-          Autó tolvaj. – nevetett.– Nálad volt?
-          Öhm, igen. – néztem furán a haveromra.
-          Gyere be. – biccentett és eltűnt.
Besétáltam a nyitott ajtón és követtem Harryt. Melegítő alsóban volt, ami lazán lógott a csípőjén. A haja kócos volt, szemei fáradtan csillogtak. Leültünk a konyhában. 

Tumblr
Egy hétre elegendő kávémennyiséget főzött. Töltött nekem is egy bögrébe. Reszkető ujjakkal vettem. Egy pillanatig összeért az ujjunk, apró áramütés szerű érzés kerített hatalmába így elkaptam a bögrét. Harry rosszallóan nézett rám.
-          Mi bajod?
-          Sss-semmi. – motyogtam. – Fáradt vagyok.
-          Rendben, szóval ilyen, vagy ha fáradt vagy. Karikás szemű reszkető kölyök. – jegyezte meg gúnyosan. – Autó tolvaj is.
Felkészületlenül ért a vád. Szikrázó szemekkel meredtem Harry hátára, aki épp kávét töltött magának. Megint.
-          Kölcsön adtad. – sziszegtem.
-          Én?
-          Nem, egy másik részeg seggfej, aki nem volt képes vezetni. – dühöngtem. Harry gondolkodni kezdett, de hogy ne erőltesse meg magát folytattam. – Igen, te seggfej!
-          Lehet. – vonta meg a vállát. Kiitta a kávéját.
-          Nem emlékszel? – néztem rá. Reménykedtem.
-          Az rémlik, hogy kirángattalak a szobából Monica alól, de a többi már nem. Gondolom részeg voltam, és hazahoztál, majd elloptad az autóm.
-          Nem! – vágtam rá.
Elmeséltem minden részletet, gondosan kihagyva a csók jelenetet. Ki LEHET ILYEN MÁZLISTA? Csak is én. Életem egyik legjobb és meghatározóbb csókját éltem át, bűntudatot keltett bennem, és a másik érintett nem is emlékszik. Ez…
-          Biztos nem hagytál valamit ki? – nézett rám kutakodóan. Védtem a támadást, és válaszoltam.
-          Minden így történt, ahogy mondtam. Nem hazudtam.
Csak éppen valamit elhallgattam előled. Ez nem hazugság, ha nem tévedek…
-          Én azt gondolom, hogy nem. – megint kávéért ment–Nem mondtad, hogy van jogsid.
Megkönnyebbültem. Azt hittem a pillanat töredék részéig, hogy másra céloz, de nem!
-          Van jogsim. – tártam szét a karom.
-          Akkor megfelelő kezekben voltam. – jegyezte meg.

*Harry*
Meglepett Jessi megjelenése, de vártam, hogy visszahozza az autóm. Oh, annyira sajnáltam, hogy zavarban van a csók miatt, hogy meg sem említettem. Ő szándékosan kihagyta, így vettem a lapot. Hagyjam békén, és ez neki nem volt semmi, csak egy ciki sztori. A garázsban még két autó állt, de nekem a Range kellett. Jessivel. Rekord mennyiségű kávét magamba toltam, hogy elűzzem a fejfájást, és a kegyetlen másnaposságot. Jessi is jobban volt, mint amikor idejött.
Már nem remegett, a hangja nem csengett idegenként, és nem félt rám nézni. Én persze alig bírtam magammal. Ez a karikás szemű, vézna srác olyan erőt sugároz, hogy nem lehet ellenállni neki. Tegnap reméltem, hogy ha nővel leszek, elfelejtem. De tévedtem. Sasha helyett Jessi lány változata pislogott vissza rám. Az ő ajkairól gördültek le hazug szavak, és az ő kezei jártak a testemen. De amikor kinyitottam a szemem nem ő feküdt alattam. Felpattantam és Jessi után rohantam. Nem hagyhatom, hogy valami történjen Monica és közte. Kellemetlen szituáció volt bent, de kirángattam Jessit.
Nem bánok semmit, de rosszul érzem magam. Egy fiút szeretek. Jessit. Épp valamit magyaráz csillogó szemmel. Nem figyelek, az ajkait lesem. Puhán landolnak a szavai a lelkemben, és bámulom, mintha érdekelne a dolog. Akárhányszor Jessire nézek, nem a fiút látom benne. Egy karcsú, csinos lány néz vissza, hosszú barna zuhataggal, szájfényes ajkakkal, sminkkel. Ha tudná, hogy lánynak képezelem!
-          Harry? – jön a bizonytalan hang.
Megrázom a fejem és kérdőn nézek rá.
-          Mit gondolsz? – türelmetlenkedik. Beszívja az alsó ajkát és rágcsálja.
Mi a francot mondott? Kérdezett?
-          Öhm, szerintem is. – próbálkoztam. Sikertelenül.
-          Harry kérdeztem, hogy igen vagy nem. – csóválta rosszallóan a fejét.
-          Igen. – vágtam rá.
Mire mondtam igent?
Csillogó szemmel nézett. Mire mondtam igent? Kattogott az agyam. Mit kérdezett? Mit mondott? Úristen, remélem, nem vagyok szarban!
-          Tehát várlak este. – biccentett. Felállt, hogy menjen.
-          Oké. – mondtam óvatosan. – Hol? Csak, hogy pontosan ott legyek.
-          A házunknál, együtt megyünk oda. – mosolygott.
-          Nagyszerű. – bólogattam.
Az üres kávéscsészém-bámultam. Hamarosan turné, lejár Jessi próbaideje. Már rég eldöntöttük, hogy maradhat, de ezt ő még nem tudja. Jön a turnéra, ha akar. Lelkiismeretesen hordja a vizet, törölközőket. Beszél velünk teljesíti Niall és Louis fura kéréseit, és még nem őrült meg. Ez jó jel szerintem…
-          Akkor este! – búcsúzott.
-          Várj! – pattantam fel. – ne vigyelek el?
-          Sétálok. – mosolygott. – Egyébként az autóban nyomasztó érzések törnek rám, a – kezdte az okot sorolni. A csók miatt.

-          …A kárpit miatt. – nevetett.

5 megjegyzés:

  1. Omg :) eszméletlen. Most olvastam el gyors az egészet, és király. Olvasom és én meg: úr Isten Harry,ő lány vedd már észre xdd am normális vagyok

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus! *-* várom a kövit... :))

    VálaszTörlés
  3. szia.Nagyon jó a blogod.Várom a következő részt. :) ezt nem szabad abbahagynod szóval kövi részt de gyorsan :P :D

    VálaszTörlés