Nagyon sajnálom, de csak ezt is sietve tudtam megírni. Bocsánat a rövid részért, és a csúszásért.
Michael csendesen osont haza. Szándékosan nem
vártam az ajtóban, mert megígértem, hogy nem viszem túlzásba az
aggodalmaskodást. Nehéz elbírni, egy elszánt és makacs, 15 éves sráccal. Most
éli a lázadókorát és nehezen tudok hozzáviszonyulni. Habár én is átéltem ezt a
korszakot, megjártam a poklot is, és épp emiatt nem akartam, hogy ő is abba a
hibába essen, amibe én. Belső harcot vívtam. Nem tudtam mitévő legyek. Menjek
be és nézzem meg, hogy jól van-e? Vagy reggel kérdezzem meg? Az agyam lázasan
kampányolt amellett, hogy holnap nyugodtan kifaggathatom, de szívem bevetette
az aduját: az anyai ösztönöket. Jó nővérként meg kell tennem. – biztatott. De
ugyanakkor holnap is. – hurrogta le az agyam.
-
A fenébe is. – morogtam. A fejemre
húztam a takarót és álomba aggodalmaskodtam magam.
***
Neszezést hallottam.
Koromsötét volt a szobában. Ki van fent ilyenkor? Várjunk csak, mennyi az idő?
Reggel 10. A tegnap előkészített ruháimba bújtam. Ujjaimmal végig szántottam a
hajamon, fésű híján, ez is megteszi. Álmosan csoszogtam végig a folyosón, és
elnyomtam a feltörni készülő ásításokat. Michael épp, Diamond társaságában
reggelizett.
-
Jó reggelt. – motyogtam és
lehuppantam a legközelebbi székre. Elvettem az előkészített tálat, és
megragadtam a tejes dobozt. Kitöltöttem a maradékot, Michael a kezembe nyomta a
kukoricapelyhes dobozt. Egy köszönömöt mormoltam, majd kiöntöttem a maradékot.
Felét lassan bekanalaztam. Az öcsém halkan, ropogtatott, Diamond meg a kávéját
szürcsölgette. Lenyeltem a számba lapátolt falatot. Mély levegőt vettem, hogy
ne tűnjön faggatózásnak a következő pár kérdésem:
-
Jól érezted tegnap magad? –
rászegeztem a tekintetem. Hangtalanul rágott.
-
Igen. – bökte ki végül.
-
Akkor jó. Későn értél haza?
-
Tudod nagyon jól, hogy mikor értem
haza. Morogta. Meglepetésemben felszaladt a szemöldököm. Kivételesen többet
maradhatott, mint általában és nem is vártam az ajtóban, kihallgatásra.
-
Michael, ezt mivel érdemeltem ki?
– megálltam, és abbahagytam a táplálkozást. A kézfejemmel megtöröltem a szám.
Magyarázatot vártam. Figyelmen kívül hagyta a kérdésem és befejezte a
reggelijét.
-
Köszönöm Dia. – hálásan mosolygott
a barátnőmre.
-
Nincs mit, tökmag. Diamond
megvonta a vállát, a szúrós pillantásomra. Michael hátra lökte a székét és
otthagyott válaszra várva.
-
Mi a szar folyik itt? Diamondra
néztem, hogy adjon már valami ötletet, hogy miért viselkedik így az öcsém egy
szép vasárnapi reggel. Miért lehet mérges? – tanakodtam.
-
Várj! Te elmondtad neki? –
villámcsapásként ért, a felismerés. Diamond elvörösödött.
-
Én csak megkérdeztem, hogy mit
gondol a dologról… – vallotta be. Elfehéredett ujjakkal szorította a porcelán
kávés csészét. Szemét a kávéján úszó tejszínhabra szegezte. Szórakozott
-
De én akartam elmondani, Diamond. Hangsúlyom
az énre fektettem. Bocsánatkérően rám mosolygott. A szájához emelte a kávéját
és szürcsölni kezdett a gőzölgő italból. Diamondot nem hatotta meg igazán, hogy
épp most ugrasztott össze az öcsémmel. Épp megint a lelkére szerettem volna
beszélni, amikor a telefonom az ismert taktusait kezdte játszani, az orrom
előtt. Reszkető kézzel nyúltam utána. Dia felkapta a fejét, és oldalra
biccentette, úgy figyelt. Hezitálva nyomtam meg a zöld gombot. Ismeretlen szám
hívott így a hivatalos énem-vettem elő.
-
Igen? Itt Jessi Wade. De válaszul,
csak zizegés és recsegés hallatszott. Most szórakozik velem?
Lélegzet visszafojtva vártam.
Halk beszéd hallatszott, de nem értettem mit mond. Már pár másodperce a „kinyomáson”
időztettem az ujjam, amikor élesen metsző hang törte meg a hallgatást.
-
Jessi Wade… – ízlelgette a nevem.
– Nos, Sarah szólt, hogy magának segítségre van szüksége.
-
Mire is? – az ajkam harapdálva
néztem Diamond-ra hátha tudja a választ. Nem tudta.
-
Az átalakításra, kislány. –
sziszegte. Lemondóan sóhajtottam. Persze. Sarah nem bízza a véletlenre. Vajon
már látta elmeorvos?
-
Hallja? – a beszéd partnerem
hangja türelmetlen volt.
-
Nem…öhm, – a nevét nem tudtam,
hogyan szólítsam?
-
Delia O’hara. Egy óra múlva legyen
a Walldrop mellékutcában. Lehetőleg pontos legyen. Köszönés nélkül lerakta.
Nagyszerű! Nem egészen egy óra múlva, már más nemű leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése