4. fejezet

-  

 

   "    A St. John mellett. – fejeztem be. Tudtam, mert én is ott voltam…"

 

 

 

Halál lazának próbáltam tűnni, de majdnem szétvetett az ideg. Nem ismertem magamra. A Nando’s-ig is alig jutottam el magamtól. A rövid úton már az idegeim cafatokban lógtak, remegő térddel sétáltam ahhoz az asztalhoz, ahol a fiúkat láttam. Paul felnézett és intett, hogy üljek le. Harry és Louis arrább húzódtak, hogy helyet foglalhassak. Totálisan kikészültem. Harry, és az egész banda, lélegzetállítóak voltak. Lány legyen a talpán, aki ennyi dögös pasival egy térségben, nem kel ki magából és kezd el sikítozni. Én is ezt szerettem volna. De elzártam az agyam legtávolabbi zugában. Tartani kell magam a tervhez. Átváltottam Jessi fiú változatba. Beletúrtam a hajamba, de már késő volt, hogy rájöjjek nem épp férfias mozdulat volt. A kezem magam mellé fektettem, nehogy kísértésbe essek.

-          Hello! – intett Paul. – Paul vagyok, ők meg a...

-          Hello, mi vagyunk a One Direction! – kiáltották kórusba. Ennek köszönhetően, a bent ebédelő lányok felkapták a fejük. Úristen! Ezek idejönnek.

-          Gratulálok seggfej. – motyogta Harry Zaynnek.

-          A te ötleted volt. – vágott vissza Zayn. Megdörgölte az állát. Na, bezzeg, neki nem kell meggondolnia minden lépését, és mozdulatát. Utánoztam és a közeledő lányok felé fordultam.

-          Melyik a legdögösebb? – hajolt a fülemhez Harry. Megborzongtam a rekedtes hangjától, a bőrömön éreztem a mentolos leheletét. Ne csináld, kérlek!

-          A barna a jobb szélen. – válaszolt helyettem Louis.

-          Nem, a szőke a barna mellett. –vigyorgott Zayn. Felfordult a gyomrom, persze, hogy így beszélnek a lányokról. Játékok, amivel jól lehet szórakozni…

-          Fiúk! – szólt rájuk Paul.

Felállt és a rajongók útját állta. A fiúk integettek. Én megsemmisülten ücsörögtem ott. Harry az oldalamban sugdolózott és meg sem szólaltam. Mibe keveredtem!

-          Na Jessi. Ne legyél ilyen. Melyiknek nyúlnál a bugyijába.

Elképedtem. Mi van? Ránéztem.

-          Mmm-mi? – nyögtem ki.

-          Jaj Jessi, ne csináld már! – nevetett Harry, a reakciómra.–Szűz vagy? Kérdezte, amikor Paul elterelgette a rajongókat.

-          Harry! – emeltem fel a kezem. A fiúkból kitört a nevetés.

 Most meg mi van? Ezek biztos nem komplettek!

-          Mi van? – kérdeztem idegesen. Megfordultam, és Harryre néztem. Rám vigyorgott, megrázta a fürjeit. Összekulcsolta az ujjait, és álla alá fektette. Sűrűn pislogott, és mosolygott.

-          Semmi. – utánozta a vékony hangom. A fiúk még jobban nevetni kezdtek. Dühbe gurultam. Nem, nem fogok hisztizni. Az olaj lenne a tűzre. Harry méregzöld szemeibe meredtem, nyugalmat erőltettem magamra.

-          Baj Styles? A csajoknak bejön. – cukkoltam.– Louis-nak is vékony a hangja.

-          Hagyj ki ebből Wade! – fújt rám Louis. Na persze. Ha elkezdtem nem állok le. Visszafordultam Paullal szembe. Figyelmesen nézte, hogy miként zárjuk az első veszekedésünk.

-          Szerintem, ha nem vállalod ezek után megértem. – szólalt meg Harry. Figyelmen kívül hagytam.

-          Lehet, hogy igaza van. – szólalt meg végre Paul. – Nem épp jöttök ki jól.

-          Nem, már sok mindent lenyeltem életemben. Most sem lesz másként. – válaszoltam Paulnak. Harry megint röhögni kezdett. Összesúgott Louis-val és nevetésben tört ki.  

 

Rohadjatok meg. Gondoltam. Niall rám mosolygott. Megnyugtató tény, hogy legalább, valaki kedvel itt.

-          Én bírom Jessit. Jó fejnek tűnik. – állt a pártomra. Hálásan mosolyogtam rá. Niall belekapta, a villájára felszúrt falatot. Liam is megszólalni készült. Levegőt vett, és Paul-hoz fordult.

-          Paul szerintem maradjon. Én jól kijövök, majd vele. Niall is. Akárcsak Zayn…Nem igaz?

-          De. – válaszolt Zayn bólogatva. Hátradőlt és ellopott egy darab húst Niall táljáról.

-          Hé! Morcoskodott Niall.

-          Akkor kedves Jessi. Üdv ebben a világban. – bökött Niall és Zayn felé. Civakodtak, hogy ki éhesebb és ki a hibás.

Harry és Louis összenéztek. Nem tetszett nekik. Harry megköszörülte a torkát. Kezeit az asztalra fektette, és összekulcsolta. Nem nézett rám.

-          Paul velünk meg mi lesz? Nem szólhatunk bele?

-          Harry, ne aggódj, ti már igent mondtatok. – mondta Paul. Szigorúan a két srácra pillantott.

-          Ja, hát úgy is igent mondtunk volna…– szabadkozott Louis. Vigyorogtam, mint egy vadalma.

Harry rögtön észrevette.

-          Ne vigyorogj Wade! – figyelmeztetett. Vállon veregettem.

-          Ne aggódj haver, jóba leszünk. Majd együtt megyünk csajozni. – nevettem. El sem hiszem, hogy ezt mondtam! Túljátszottam. De jobb, mintha nem. Nyugtatgattam magam.

-          Na, fiúk dologra. Jessi, holnap találkozunk, majd hívlak! – búcsúzott Paul. A fiúk követték a példáját. Elbúcsúztam, és szedtem a lábam haza fele. A nevem kiáltották. Megfordultam. Sehol senki. Várjunk az ott nem Zayn és Niall? De. Még elhúzhatok, messze vannak. Még sem menekülhetek el.

-          Sziasztok! Ti meg? – kérdeztem Nialltól, mert Zayn kifáradt és lihegett. Nekidőlt az épület oldalának és szaporán vette a levegőt. Nincs formában, ha jól szűröm le.

-          Eljössz ma velünk bulizni? Kérdezte reménykedve Niall.

-          Haver, ezt most komolyan kérdezted. Naná! – nyögtem ki végül. Ha nemet mondok, akkor vagy melegnek gondolnak, vagy simán különcnek. Be kell fogadniuk.

-          Akkor jó. Itt a számunk. Add meg a tied és átküldöm. Rendben? Bólintottam. Bediktáltam a számom, és leráztam őket.

Haza sem értem, már Diamond és America lerohant. Záporoztak a kérdések, és ámulva bámultak rám, de halasztottam a kihallgatást másnapra.

Beköszöntem Michealhoz, még mindig haragszik rám, és szerinte a fiúk biztosan melegnek gondolnak, mert úgy viselkedek. Nem is csodálom, hogy későn aludtam el. Annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy nem hagytak elaludni. Amikor meg aludtam egy zöld és kék szempár üldözött. Nem csoda, hogy azt sem tudtam, hogy melyik világrészen vagyok, amikor reggel, Diamond azzal törte rám az ajtót, hogy „Itt vannak.” Vajon kik?